Kicsit kiakadtam, szóval nézzétek el nekem, csak muszáj kiírnom magamból.

Szóval. Nem titok én nagyon szeretem az informatikát, a középszintű érettségim 94%-os lett, el is bőgtem magam ott helyben amikor megtudtam. Ez mind szép és jó, de utána elmentem egy olyan szakra amivel úgy voltam, hogy talán megszeretem. Valamennyire meg is tetszett de elég kevés lehetőségem van utána, szinte 0. De ennek a bejegyzésnek most nem ez a lényege, hanem az, hogy menni szeretnék utána programtervező informatikus szakra és itt jön az a több dolog amin kiakadtam.

1. Nem vagyok jó matekból, vagyis valamennyire talán jó vagyok, az érettségim is 4-es lett, de ez szerintem és mások szerint is édes kevés ahoz a szakhoz, ergo kibuknék és úgy megszívnám mint a torkos borz... De én mégis szeretnék oda menni, viszont ha kibukok a tanult féléveket ugye ki kell fizetni.

2. NINCS emeltszintű érettségim. Egy darab se... Elmehetnék megcsinálni az emeltszintű infót, de májusig nem tudok felkészülni rá. Tehát ismét szívás.

3. Nem tudok programozni, régen nagyon régen tanultam, de mára egy mukkot se tudok belőle. Tehát vagy leülök és elkezdem önállóan tanulni, vagy ismét szívás.

4. Mehetnék két éves infó képzésre, de az ha jól tudom pesten nincs. Oké szegeden pld van, de ahhoz tudnom kellene időre, hogy biztosan végzek a jelenlegi szakommal szeptemberre, mert február környékén le kell adni a felvételi lapokat + Pestre és Szegedre egyszerre egyetemre járni nem tudnék. Úgy, hogy szívás.

Azt hiszem mindent leírtam. Plusz még egy, csinálhatnám azt, hogy egy évig, vagy fél évig (attól függ csúzom-e a suliban) dolgozom és akkor legalább bebiztosítanám magam... Ajj nem tudom mi legyen. Szeretem az informatikát, szeretnék azon a területen dolgozni, de... Mindegy, ezen még gondolkozom.

2006-ban kezdtem weblapot szerkeszteni, eleinte csak gportálon. Majd utána 2007 nyarán, valamikor talán augusztusban, vagy júliusban elkezdtem a html tanulását, és emlékszem, hogy mennyire örültem amikor beírtam a táblázat kódját majd miután elmentettem, megnyitva megjelent előttem. :) Utána nem volt megállás, vagyis de, mert egy hétig nyaralni voltam, de azalatt is tűkön ülve vártam, hogy folytathassam. :) Ennek már 7 éve, a gportálos honlapozásomnak pedig már 8 éve. Hát... régen volt. De miért is írom ezt most le? Össze kell gyűjtenem az összes eddigi munkám, fejlécek, hátterek, készült képek, html fájlok, css fájlok, php fájlok... Szóval elég "szép" a hétvégém. Persze azon túl, hogy nem kicsit fárasztó mindent összegyűjteni, jó is egyben, mert átnézhetem, hogy régen miket csináltam, szóval nosztalgiázok egy kicsit. :) Na de megyek, mert még nem fejeztem be, és jó lenne ha holnap végeznék vele. :) Sziasztok és jó hétvégét. :)

Az élet fenéken billentett ismét. Igen pasi dologról van szó. Olyan naiv vagyok, mindig mindent elhiszek. Várjunk csak? Hogy is van ez? Ha találkozom egy sráccal aki érdeklődik irántam és kedves ne higyjen el mert úgyis becsap? Nem tudom. Komolyan nem tudom már. Most is ez történt. Bár szerencsére, nem fordult komolyra a dolog és idő előtt kiderült az igazság, bár még mindig bennem van az, hogy mi van ha én vagyok túl szigorú. Veletek is van ilyen?

Na jó. Úgy indult, hogy ő jött oda hozzám és beszélgettünk, mondta, hogy szép a szemem, stb. Majd utána másnap összefutottunk a suliban, ő véletlen találkozásnak gondolta, pedig nem volt az. Én mentem véletlen (direkt) oda, mert tudtam, hogy ott lesz, és igen ott volt. Beszélgettünk, hülyéskedtünk, elhívott találkozni, és én örültem. Látszólag ő is. Az este csodásan telt, csak sétáltunk, beszélgettünk, ő pedig nagyon aranyos volt. A másnap jött a gond. Elvileg nem vett észre a folyosón, naná, ha nem is keres nem is vesz észre. Volt, hogy mellette mentem el, de nem vett észre! Én meg naivan hittem, hogy talán csak véletlen. Bolond voltam. Következő nap már észrevett, de szinte még árnyéka sem volt az első napnak amikor olyan jót sétáltunk. Alig szólt hozzám, végig mással foglalkozott, néha néha fordult oda hozzám, és bár akkor megfogta a kezem, én mégis úgy éreztem, hogy valami nem oké. Írtam neki, de nem válaszolt és ekkor nekem elegem lett, így utána bunkó módon kerültem, ha köszönt is otthagytam, mígnem eldöntöttem, hogy meg kellene ezt beszélni. Megkerestem, hogy beszéljük meg az egészet, elmondtam, hogy mi esett rosszul és elvileg megértette. Utána ismét jót sétáltunk, ismét jó volt minden. De ezzel vége is, ismét nem válaszolt, és most ő kerül. Úgy, hogy elegem van. Hibáztam? Igen. De ő mit tett? Ha a közelébe jött egy csaj engem levegőnek nézett, szinte ott se voltam, hiába írtam neki nem válaszolt... és mostmár tudom, hogy magától sosem keresne. Naiv vagyok. Vagyis voltam.